Az iskola
Utáltam az iskolát, és az iskola utált engem. Bár volt néhány tantárgy, amiket szerettem. Érdekelt a történelem, a matek, a rajz, és az ének is jól ment. 9 évesen arra kényszerítettek, hogy svédül tanuljak, amihez egyáltalán nem volt kedvem. Még ma sem tudok egy szót sem. Az angol egyszerűbb volt, mivel azt már ismertem a tévéből. Finnországban ugyanis nem szinkronizálják a filmeket, csak feliratozzák. A tanárok ki nem állhattak, mivel vad és erőszakos voltam. Állandóan mindenkivel verekedtem. Még most sem hagyok ki egy verekedést sem.
Szülők
Fogalmam sincs, hogy lázadtam-e a szüleim ellen. Mit jelent az egyáltalán, hogy lázadni? Mindenesetre relatív rendben voltak a szüleim, csak a legszükségesebbeket tiltották meg nekem, ahogy minden szülő: az italt és a drogokat. Mindenhová elengedtek, ezzel nem volt probléma. Mikor egyszer egész nyáron grafitiket spréztem, és már egész Helsinki tök szarul nézett ki, elkapott a rendőrség. Akkor aztán voltak otthon problémák. A szüleim voltak teljesen megelégedve velem és az öcsémmel. Ugyanis ő is ugyanolyan haszontalan, mint én. Hogy mit csinál? Á, semmit. (Villécske ismét hazudott, mivel tudjuk, hogy az öccse thai-boxoló!)
Lányok
Már nem emlékszem az első barátnőmre. Elég nehéz megmondani, hogy pontosan ki is volt az első barátnő. Az, akit először megöleltem? Az, akit először csókoltam meg? Így vagy úgy, valahogy mindig lányokkal voltam együtt. Kellemesebb lányok társaságában eltölteni az időt, mint fiúkéban. Hogy hogy néztem ki? Valószínűleg szarul, de a lányok ennek ellenére kedveltek.
Zene A zene mindig is nagyon érdekelt. Mindig is rocker akartam lenni. 7 évesen kezdtem el basszgitározni. Később még tanultam dobolni, gitározni, és zongorázni. Mindenek előtt az amerikai alternatív bandákat kedveltem nagyon, mint pl. a Black Flag, vagy a Lemonheads. Ezeket hallgattam. A szobám tele volt a 80-as évek nagy rockbandáinak posztereivel, mint például Alice Cooper, vagy a Kiss.
Hobby
A zenén kívül sosem érdekelt semmi. A sportot szörnyen utáltam. Sportot a tévében nézni is érthetetlen számomra.
A számomra legértékesebb tárgy? Valószínűleg egy régi lemez. Minden lehetőt gyűjtöttem, ami a kezembe került: hanglemezeket, díszeket, antik tárgyakat, katolikus művészetet - ez az évek során inkább csak rosszabb lett, nem jobb!"